Az ipari levegőtisztítás kapcsán gyakran esik szó légmennyiségekről, ventilátorokról és energiahatékonyságról. Ezek fontos témák, hiszen meghatározzák, hogyan történik a levegő befogása és elszállítása. Egy alapvető kérdés azonban sokszor háttérbe szorul:
„Hogyan távolítjuk el ténylegesen a levegőben lévő szennyező anyagokat az elszívott levegőből?”
Pont ezen a ponton dől el, hogy az ipari levegőtisztítás valóban működik-e, vagy csak papíron tűnik hatékonynak.
Az ipari levegőtisztítás mindig ugyanazt az elvet követi
Műszaki szempontból az ipari levegőtisztítás mindig három jól elkülöníthető lépésre bontható:
-
Először a szennyező anyagokat ott kell felfogni, ahol keletkeznek.
-
Másodszor ezeket a szennyező anyagokat egy meghatározott légárammal megbízhatóan el kell szívni.
-
Harmadszor pedig ezeket a szennyező anyagokat el kell távolítani az elszívott levegőből.
Miközben a tervezés és a méretezés gyakran az első két lépésre koncentrál, a harmadik lépést sokszor alábecsülik. Pedig éppen ez a lépés a döntő. Ugyanis csak akkor jön létre valóban tiszta levegő, ha a szennyező anyagokat megbízhatóan leválasztjuk.
A szűrés és a leválasztás nem ugyanaz
A gyakorlatban a szűrést és a leválasztást gyakran azonos értelemben használják. Műszakilag azonban két teljesen eltérő működési elvről van szó.
A szűrők a szennyező anyagokat a légáramban tartják vissza. A zsír-, olaj- vagy szennyező részecskék a szűrőközegben rakódnak le. Az üzemidő növekedésével a rendszer megváltozik:
– nő a nyomásveszteség,
– megváltozik az áramlás,
– és a hatásfok csökkenhet.
Ezzel egyidejűleg tűzterhelés alakul ki, különösen zsír- vagy olajtartalmú aeroszolok esetén.
A leválasztók ezzel szemben más megközelítést alkalmaznak. Fizikai hatásokat használnak arra, hogy az aeroszolokat célzottan leválasszák a légáramból. Nem a szennyező anyagok tartós megkötése a cél, hanem azok ellenőrzött kiválasztása. Éppen ezért a leválasztók folyamatos üzemben stabilabbak és biztonságosabbak.
Különösen ipari alkalmazásokban és vendéglátóipari konyhákban jelent ez a különbség döntő tényezőt.
Az aeroszolok megértése = a levegőtisztítás megértése
A levegőtisztítás egyik központi félreértése az „aeroszol” fogalma. Sokan az aeroszolokat gőzzel vagy füsttel azonosítják. Pedig az aeroszol egészen mást jelent.
Az aeroszolok rendkívül finom folyékony vagy szilárd részecskékből állnak, amelyek nagyon pontosan követik a légáramot. Ezért nem lehet őket egyszerűen kiszűrni. Aki el akarja távolítani az aeroszolokat a levegőből, annak értenie kell a viselkedésüket:
– részecskeméret,
– tehetetlenség,
– áramlási viselkedés.
Csak megfelelő fizikai ismeretek birtokában lehet a leválasztókat célzottan kifejleszteni és optimalizálni. Enélkül a levegőtisztítás puszta elmélet marad.
A hatásfok nem feltételezésekből, hanem mérésekből születik
Egy másik kritikus pont a hatásosság igazolása. A hatékonyság nem látható és nem szagolható. Ezért nem elegendő szubjektív benyomásokra hagyatkozni.
A mérés minden komoly ipari levegőtisztítási fejlesztés alapja. Mert csak az tud összehasonlítani, aki mér. És csak az tud javítani, aki összehasonlít. Ez különösen igaz a folyamatos üzemre, mert sok rendszer új állapotában jól működik, de idővel veszít a hatékonyságából.
Mérés nélkül a hatásfok csak állítás marad. Méréssel viszont átláthatóvá és ellenőrizhetővé válik.
Következtetés: a levegőtisztításhoz megértés kell
Az ipari levegőtisztítás több, mint pusztán a levegő mozgatása. Ott születik meg, ahol a megértés találkozik a technikával. Ezért a leválasztás, a mérés és a tapasztalat dönti el egy rendszer minőségét.
Aki komolyan foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a szűrés vagy a leválasztás-e a jobb megoldás, nem kerülheti meg ezeket az alapelveket. Éppen ezért dolgozza fel ezt a témát közösen podcast, blog és webinárium – megalapozottan, érthetően és gyakorlatiasan.
Az X-CYCLONE lángvédő szűrőhöz tartozó ePaper innen tölthető le:
/ Forrás: https://www.reven.de /
